"Óriási siker, hogy a nyugdíjvédelmi program keretében a magán-nyugdíjpénztári tagok 96,8 százaléka választotta az állami nyugdíjrendszert" - mondta Selmeczi Gabriella annak kapcsán, hogy a mintegy hárommillió magán-nyugdíjpénztári tagból alig százezren döntöttek amellett, hogy tagok maradnak. Álljunk meg egy szóra, mégpedig a "választotta" szóra.

Választani, az azt jelenti, hogy előttem van legalább két lehetőség: mondjuk egy piros kapszula vagy kék, hogy a klasszikus példánál maradjunk. Mindenesetre egyenlő távolságban van előttem mindkettő, kinyújtom a kezemet, és elveszem, amelyiket akarom. Ez a választás.

Azt viszont nem nevezném választásnak, ha Morpheus az egyik kapszulát beletömi a pofámba, leragasztja a számat, hátrakötözi a kezemet, rámfog egy puskát, és közli, hogy ha mégis a pirosat választom, akkor bizony a mátrixban elesek mindenféle szociális juttatástól, nemzetárulónak bélyegeznek, és Smith ügynök is engem fog vegzálni szabadidejében.

Aki itt választott, az a 102 ezer ember, aki elkutyagolt kitölteni a nyilatkozatot. Minden tiszteletem, mondhatni big respect nekik, holott kábé annyit tudhatnak döntésük következményeiről, mint anno Neo a Mátrixban. Csakhogy az a vicces, vagyis inkább szomorú, hogy ugyanennyit tudnak a következményekről azok is, akik úgy "döntöttek" hogy "visszalépnek", sőt azoknak sincs fogalmuk róla, hogy mi a fészkes lópikula lesz a nyugdíjakkal néhány év múlva, akik ezt az egészet kitalálták: a kormánypárti politikusok.

Aki nem választott: az a 2,9 millió „távozó”. Ők legfeljebb lábbal szavaztak, de gúzsba kötött lábbal nehéz szavazni, főleg ha minél messzebbre viszik az urnát, és akadálypályát is éptenek köré. Valószínűleg nem volt mindegy nekik sem: csakhogy pofátlan módon megzsarolta őket az állam. Elég nyilvánvaló, hogy teljesen más lett volna a maradók és "távozók" aránya, ha legalább megközelítőleg azonos feltételeket szabtak volna az állami és a magánpénztári tagoknak, vagy ha legalább a "távozóknak" is ki kellett volna tölteniük egy nyilatkozatot. Ami ugye teljesen szokványos eljárás, úgy belépni valahova, hogy nem teszek semmit, és úgy maradni valahol, hogy el kell menni nyilatkozni erről. Javaslom például, hogy ezentúl a munkahelyen ne felmondani kelljen, hanem egyszerűen nem bemenni, és másnap már kapom is a segélyt, vagy jobb ötletem is támadt: aki a hó végéig nem tesz ellentétes nyilatkozatot, váljék - egészségére - automatikusan a Fidesz tagjává!

Ha ez a történet a Fidesznek óriási siker, akkor előre félek: vajon mi számít majd kudarcnak? Óriási siker, korbáccsal beterelni az állami akolba az embereket, akkor ez nem is egy ország, hanem legelő, nem emberek élnek itt hanem birkák, és nem kormány irányítja, hanem legfeljebb birkapásztorok csapata, neadjisten betyárok.

Különösen annak fényében mondom ezt, hogy mint azt már említettem korábban – és hogy a blog irányultságától se térjek el – hogy Szlovákiában a nem éppen finom stílusáról ismert Robert Fico balos-fasisztoid kormánya ennél jóval kevesebbet mert meglépni, csupnán néhányszor megnyitották az állami rendszerbe való visszalépés lehetőségét (hosszú hónapokra!), és folytattak némi kampányt emellett. Alig néhány tízezren éltek a lehetőséggel.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.