Magyarországi szemmel talán nehezen követhető, és értelmezhető a szlovákiai, és ezen belül a szlovákiai magyar politikai paletta forrongása. Viszont úgy tűnik, jelen pillanatban olyan átalakulásoknak lehetünk szemtanúi, amelyek - bár Robert Fico kormányfői újrázását nagy valószínűséggel nem veszélyeztetik - hosszútávon gyökeresen változtathatnak az országos politikai viszonyokon. Magyar szempontból jól és rosszul is elsülhet a dolog, ám az már most látható, hogy talán visszafordíthatatlan megosztottság lett úrrá a felvidéki magyar politikai képviseleten.

Ez nem elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a mintegy 10 éven keresztül egyeduralkodó Magyar Koalíció Pártja (amely három elődpárt összeolvadásával jött létre, kényszerű válaszként Vladimír Mečiar választási törvényére) kettészakadt, és a 2006-os választási bukást követően a párt éléről leváltott, ám népszerű elnök, Bugár Béla új pártot alapított Híd-Most néven (a Most szlovákul azt jelenti: híd), kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva. Ezen "kibékíthetetlen" ellentétek már a pártegyesülést megelőzően is léteztek, ám a potenciális kormányzati szerepvállalás érdekében jó mélyre elásták a csatabárdot, és a kormányon töltött közel 8 év alatt sikerült is párton belül tartani a forrongást. Ám amikor hirtelen ellenzékben találta magát a magyar szavazatok piacán monpolhelyzetben lévő MKP, törvényszerűen törtek a felszínre az ideológiai, és főleg a személyi ellentétek, és vezettek előre megjósolhatóan pártszakadáshoz.

Ettől függetlenül az érintett felek között kialakulhatott volna (kialakulhatna?) érdemi együttműködés, és akár pozitív hatással is lehetne a szakadás a magyar érdekképviseletre, hiszen egy esetleges koalícióban jól megkülönböztethetőek lennének az irányvonalak. Nem egy egységes masszára kellene szavazni, amelyben mindenki "kedvére" talál valami kivetnivaló gusztustalanságot. A választási matematika két külön párt esetében azt mutatja, hogy elvileg mintegy 10 százaléknyi potenciális magyar szavazót célozhat meg a két párt, illetve a Híd deklaráltan kettős identitású szeretne lenni - amely törekvésével egy valóban  létező piaci rést tömne be - ezért az ilyesmire kapható 1-2 százaléknyi szlovák szavazatra is ráhajt. Egyelőre azonban a közvéleménykutatási adatok - és a megyei választások eredményei - azt mutatják, hogy a Híd is elsősorban a korábbi MKP-szavazók körében tarol, és mintegy harmadukat elvitte tőle. A potenciális szlovák szavazókkal kiegészülve így egyelőre az 5 %-os parlamenti küszöb környékén táncol a párt, és a korábban 8-10 %-ot mutató MKP-t is erre a szintre hozta le. Erősen kétséges tehát, hogy mindkét párt egyidejűleg megugorja ezt a küszöböt, hiszen számtalan tényező befolyásolhatja a pártokra leadott szavazatokat.

Pechünkre mindkét párt, de elsősorban az MKP lemerevedett saját sértődött pózában, és gyakorlatilag esélytelennek látszik az együttműködés. Bugár Béla hátradőlve élvezi, hogy végre nacionalista hátország nélkül politizálhat, sőt, maga is Durayzhat olykor egy kedvére valót. Az MKP pedig az újkori magyarországi politikai hagyományokat átvéve, kikiáltotta magát az egyetlen szlovákiai magyar pártnak, és szorgalmasan árulózza újdonsült legnagyobb ellenfelét - ki hinné, hogy ez immár nem Slota, és nacionalista társai, hanem a legnépszerűbb felvidéki magyar, Bugár Béla. Aki elmondhatja magáról azt is, hogy a szlovákok körében is elfogadható politikusnak számít, ellentétben a jelenlegi MKP-vezetéssel. Amely vezetés szinte szélsőséges, jobbik-szerű retorikájával jó eséllyel maga alatt vágja a fát, (Csáky Pál pártelnök nem átall olyanokat mondani, hogy a Híd szavazók identitászavarban szenvednek - kezet foghat Vona Gáborral) ugyanis ha nem jön be a taktikája, és Bugárék is bejutnak a parlamentbe, igen nagy valószínűséggel a parlamenti kagyló jobbszélén találja magát, közvetlenül Slota mellett. Akivel senki nem áll majd szóba, így válva afféle felvidéki Jobbikká (jobbikosodással egyébként maga Bugár Béla is megvádolta az MKP-t). Viszont szívesen törli belé a lábát mindenki. Bugárékat pedig talán még Fico is örömmel látná kormányában (az MKP egyik vádja többek között, hogy a Híd Fico pártjának ötödik hadoszlopa).

Az MKP-t viszont még az ellenzéki pártok - és a sajtó is - bűzlögetik, és a bevezetőben jelzett megosztottságot ezen lehet a leginkább lemérni: a jelenleg zajló ellenzéki koalíciós tárgyalások során szinte minden érintett párt neve felmerült már, és mindenki tárgyalt mindenkivel. Csak éppen a parlamenti küszöböt felülről nyaldosó MKP-val nem áll szóba senki, míg a Hídat szinte mindenki megkereste már. Az MKP taktikája akkor lehet sikeres, ha a Híd nem jut be a parlamentbe, ez ugyanis jó eséllyel egyben a Híd végét is jelentené, és valószínűleg hosszú időre valóban az MKP lenne az egyetlen szlovákiai magyar párt. Ez azonban nem túl kívánatos állapot, hiszen még ilyen körülmények közepette is jó látni, hogy valamiféle versenyhelyzet alakult ki. Illetve, ha valami csoda folytán mindkét párt bejutna, és még nagyobb csoda folytán a jelenlegi ellenzék együttesen több szavazatot szerezne, mint a kormánypártok, tulajdonképpen az MKP lehetne a mérleg nyelve. Ez azonban teljesen valószínűtlen forgatókönyv, mivel szinte biztosan Robert Fico rendez majd látványos politikai castingot, melynek során kiválasztja új koalíciós partnerét/partnereit, és az biztosan nem a Fico által gyakorta démonizált MKP lesz.

Összefoglalván a tényeket: mindkét magyar párt politikai hazárdjátékot folytat, amely csúfos véget érhet akár egyik, akár másik, illetve mindkettő számára. A játszma legnagyobb vesztese azonban a félmillió szlovákiai magyar lehet.

A bejegyzés trackback címe:

https://hornazem.blog.hu/api/trackback/id/tr401736814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.02.09. 11:03:48

"A játszma legnagyobb vesztese azonban a félmillió szlovákiai magyar lehet."

A Magyar Köztársaság 10 millió állampolgára pont ugyanúgy megszívja, hogy nem tudunk egy normális, a nagy többség által elfogadható politikai irányzatot kiállítani.

Elbeszélünk egymás mellett, mindegyik fél csak a saját vélt igazát mantrázza.

Szerintem halál ciki a Jobbik meg az MKP, szerintük meg a többi irányzat a válalhatatlan. Így nem megyünk sokra.

Hitdogmák kérdése, racionálisan már meg sem közelíthető!

Amúgy szerinted Trianon nélkül (világháborúk nélkül) milyen lenne a szlovák-magyar együttélés? Már nem lenne olyan, mert a szlovákok beolvadtak volna?

kurgan 2010.02.09. 18:18:05

@Jobb híján MDF-es:
szerintem a politikai pártok többsége halál ciki, nem csak az említett kettő, a jobbik ráadásul veszélyesnek is tűnik. nem tettem egyenlőségjelet a jobbik és az mkp közé, mert erről azért nincs szó egyáltalán, csak igyekeztem felhívni a figyelmet néhány riasztó jelre. sajnos a jobbik-láz felvidéken is eléggé elterjedt.

jó kérdés hogy milyen lenne ha marad a monarchia. azt azért nem hiszem, hogy beolvadtak volna a szlovákok, elég sokan voltak már akkor is, és szerintem előbb-utóbb mindenképpen kirobbant volna valamiféle aktív ellenállás a részükről a magyarosítás ellen, ami elég erőteljesen zajlott akkoriban. lehet, hogy egy virágzó multikulti ország lennénk, de azt is el tudom képzelni, hogy jugoszláv módra most potyogna utolsó darabjaira az ország, és osztrák-magyar milosevicsekre és karadzsicsokra vadászna a hágai bíróság.
süti beállítások módosítása