Kedves komplexusmentes Viktor, nagytestvér Péter, szlovákbarát Zsolt, és nem utolsósorban kedves kisebbségvédő Csanád! Lássuk, hogyan nevelnek szlovákot a magyar politikusok.

Én mondom, le a kalappal előttetek. Igazán fantasztikus érzés itt, a Felvidéken, hogy ennyire aggódtok miértünk. Ha már egyszer a saját választott képviselőinken az efféle igyekezet annyira nem látszik, legalább ez vigasztaljon bennünket. Külön megtisztelő, hogy ennek az aggódásnak ilyen-olyan pozíciótoknál fogva időnként hangot is adtok, méghozzá rendkívül tapintatos módon. Mely tapintat meglepő módon egyszerre jellemzi a teljes magyar politikai palettát, a komcsiktól a fasisztákig bezárólag. Akarommondani balliberótól liberójobberig. Meg a ténylegfasisztákig.

Mert kellemes lehet szlovák fülnek hallani, főként így a lassan feltüzesedő szlovákiai választási kampányban, hogy komplexusosnak nevezik cakompakk az egész népet. Lelki szemeim előtt látom, amint az egyszeri tót atyafi gondolkodóba, majd pánikba esik a reinkarnálódó magyar vezér szavainak hallatán: ó, tényleg! Mit is akarhatunk itt, az ezeréves magyar állam tőszomszédságában! Ekkora komplexussal! Jajjaj, hm, na jó, akkor rajzoljuk újra a határokat, na! Ugye, Viktor, ez otthon is így működik a gyerekeiddel? "Kisfiam! Te komplexusos vagy! Építs nagyobb legóvárat!". Így nevel népet és gyereket a kiválasztott Viktorunk. Tiszta szerencse, hogy neki nincsenek semmiféle komplexusai, például Trianon miatt.

Az is nagyon jólesett a komplexusos szlovákoknak, mikor Balázs Péter külügyminiszter szinte atyai szeretettel nevezte kistestvérnek Szlovákiát, akit európai modorra kell tanítani. Nehogymá' csak úgy mocskos kézzel turkásszanak az EU pénzalapjaiban, onnét jó modorral illik lopni. Nyilvánvalóan igazán kiváló diplomataképzői lehetnek Magyarországnak, ahol úgy tanítják, hogy a kistestvér szereti, ha kistestvérként kezelik. Szívesen lennék Péter nagyobbik fia, ami azt illeti.

Ami Zsoltot illeti, kissé alulteljesített a tapintat-bajnokságban, ő csupán hungarofóbnak nevezte a szlovák kormányt, amely kijelentés biztosan hozzájárul a Zsolt által kívánatosnak tartott célhoz, azaz a szlovák kormányzati hungarofóbia enyhüléséhez. Hajrá-hajrá, mégtöbb hungarofóbozást! Bia-bia, hungarofóbia!

És elérkeztünk Csanádhoz, persze csak szimbolikusan áll a sor legszélén ez az európai formátumú politikus. Ő már múltkor is előállt egy igen kedves javaslattal, amelyről már megemlékeztünk e helyütt. Most ismételten Szlovákiára emelte az Istenkirály eljövetelét váró tekintetét, és ékes szóval lerasszistázta a szlovák nyelvtörvényt. Jó tudni, hogy külön rassz vagyunk mi magyarok, és ők, szlovákok. Mint ahogy azt is, hogy mi, magyarok, nem élhetünk büszkén, felemelt fejjel, szabadon, Szlovákiában. (Ezen sorokat is leszegett fejjel, fogságban írom természetesen). Szívmelengető olvasmány és követendő példa, amint Csanád egy szusszal aggódik a kisebbségekért, és kiált cigánybűnözést, és abban is igaza lehet, hogy a szlovák kormánypártok kivezették Szlovákiát az európai kultúra világából. Ahová a Jobbik kétségkívül alanyi jogon tartozik, kurucinfóstul, istenkirályostul, cigánybűnözésestül.

Szóval így, unisono megy a magyar politika, kéz a kézben. Én pedig, szlovák lennék, biza meg sem állnék a Tátráig, hagynám a jó kis pozsonyi 1500 eurós fizumat, és mennék vissza kecskét fejni szégyenemben. De útközben még bedobnék a komplexuxos-kistestvéres-hungarofób-rasszista fejemmel egy szavazólapot Slota vagy Fico pártjára, június 12-én, holott a legújabb fejleményeket figyelve már majdnem az ellenzékre szavaztam volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.