Bár Szlovákiában éppen e pillanatokban írják alá a siralmas Fico-kormányt leváltó koalíciós szerződést, mégis egy pillanatra Orbán Viktorral és neny-ével foglalkoznék. Egyrészt, mert sokkal jobban irritál, és főképp, mert egyértelmű párhuzamot lehet vonni egy Szlovákiában már részben elbukott hasonló kezdeményezéssel, amelynek szellemi atyja természetesen Ján Slota és Robert Fico volt, és akikkel Orbán önként közösséget vállalt a kifüggesztősdivel.

Pedig Szlovákia nincs messze, és ha a Fidesz vezetői kicsit is feljebb emelnék tekintetüket a térképen, láthatnák, miként lehet megutáltatni állami és nemzeti szimbólumokat nagy tömegekkel (már ha elfelejtették saját korábbi kormányzásukat). Hát úgy, hogy rákényszerítjük őket a népre. Szlovákiában ez történt néhány hónappal ezelőtt, ráadásul nem is holmi nemzetinek álcázott pártpolitikai nyilatkozatot próbáltak lenyomni a nép torkán, hanem hivatalos állami szimbólumokat: himnusz, zászló, címer, alkotmány preambuluma, ezeket kellett volna kifüggeszteni iskolákban, intézményekben. Az eredmény? Országszerte tiltakozások, diáktüntetés, iskolaigazgatók ellenállása, felháborodás, majd a kormány meghátrálása és a törvény finomítása. Mindez egy olyan országban, ahol eleddig a legbutább nacionalista rétorikával lehetett nagy tömegeket megszólítani. Az eredmény viszont tökéletesen kontraproduktív, épp ott érték el vele a legnagyobb visszatetszést, ahol a leginkább nevelni akartak: az iskolákban. Középiskolások tízezreinek vált meghatározó iskolai élménnyé a kötelező kifüggesztősdi elleni küzdelem, gúny céltáblájává váltak az állami szimbólumok. Megkockáztatom, hogy ez is hozzájárult Fico kormányának bukásához, a többi hasonló, szimbolikusnak szánt "nemzetépítő" törvénnyel, lehetetlen szoboravatásokkal egyetemben.

Vajon mire számított Orbán és a Fidesz a nyilatkozattal kapcsolatban? Talán arra, hogy az állami intézmények vezetői hajbókolva rohannak a nyomdába a saját példányaikért,  a szimpatizánsok pedig elborítják az utcákat a nyomtatvánnyal? Szerencsére nem ez történt, és itt is megindult a tiltakozás, kigyúnyolás, ahogy az egy normális társadalomhoz illik ilyen esetekben. A Fideszben valamiért nagyon biztosak a kétharmadosnak vélt többségükben, mintha meggyőződésükké vált volna, hogy az ország nagy része vevő a nemzetieskedő, szimbolikus politikára. Holott - amint azt már korábban is írtam - a kétharmad abszolút számokban valójában csak egyharmad, és ennek a tömegnek a jelentős része feltehetőleg konkrét intézkedéseket, és nem kifüggesztősdit vár el a kormánytól, nem a nemzeti pátosz miatt szavaztak a Fideszre, hanem mert elegük lett a korrupt előző kormányból. Nem az emberekre rákényszerített üres nyilatkozatokkal lehet elérni a valódi együttműködést.

Amelyből, már ha egyáltalán szükség van ilyen kvázirendszerekre és nyilatkozatokra, én még a "nemzeti" jelzőt is szívesen kihagynám. Szlovákiai magyarként már Orbán győzelmi beszéde alatt is a hideg futkározott a hátamon azt hallván, hogy ez a magyar emberek győzelme, magyar kormány alakul, magyar, magyar, magyar. Mintha Slotát vagy Ficót hallottam volna, ők is hasonlóképpen beszélnek a szlovákok országáról, márpedig ők is nemzeti, és nem állampolgársági szempontból közelítik a kérdést. Orbán jelen esetben tanulhatna Slotáék hibájából, miszerint nemzeti egységet, érzelmeket, büszkeséget és egyebeket törvényekkel, nyilatkozatokkal, szobrokkal kikényszeríteni nem lehet, sőt. Persze lehet, hogy nem is ez a cél, csak dobtak egy gumicsontot, amin jól el lehet rágódni így a válság közepette. Csakhogy ilyeneken múlhat a "kétharmad", amely 4 év alatt úgy elillanhat, mint ahogy Fico biztosnak vélt idei győzelme is elszállt - egy-két hónap alatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.