Helyenként mintha kezdene kissé tolakodóvá válni az aktuális magyar kormány határontúli magyarok felé tanúsított – valljuk be, kissé egyoldalú – szeretete. Valójában mintha "Hogyan utáltassuk meg minél jobban a határon túliakat az anyaországiakkal" címmel versenyt hirdettek volna, lásd választójog, most pedig a kormány tervei szerint kötelezően mutogatni fognak minket az anyaországiaknak, illetve kötelezően ismerkedniük kell velünk. Jó ötlet ez vagy sem? 

Mert az a terv, hogy afféle tanulmányi kirándulások keretében el kell majd zarándokolnia az ifjúságnak a határontúlra, legalább egyszer mindenkinek felnőtté válása előtt. Megnézni, mi fán terem a határon túli magyar. Tiszta Mekka, már csak Kábakő kellene hozzá, abból is rögtön vagy 4-5 darab. Elképzelem, amint üldögélek majd öreg fejjel a verandán, valahol a csallóközi prérin, a nagy büdös semmi közepén, életem szorgos munkájával összeeszkábált házikóm előtt. Egyszercsak megjelenik egy csapatnyi budapesti gimnazista, mert más látnivaló nincs nagyon a környéken, (legfeljebb a bősi vízerőmű, de hát azt mégiscsak azok fránya szlovákok építették ide a nyakunkba). Jól megbámulnak: né’má’, egy határontúli magyar! Meghúzogatják a szakállamat, a bátrabbak lefényképezkednek velem, esetleg kérnek autogramot, vagy egy csipetnyit a Morzsi farkából. Dokumentálnak, hogy az ofőnek majd bizonyíthassák, hogy igenis találkoztak határon túli magyarral. Még talán dolgozatot is írnak rólam, és felteszik az örökösen elhangzó kérdést: honnét tudok ilyen jól magyarul! Suttyomban hahotáznak egyet a tájszólásomon, a pimaszabbja megkérdi, hogy bácsi, de miért nem tetszett Magyarországra költözni, hisz az állampolgárságot is úgy osztogatták 2011-ben.

Majd továbbállnak, (talán benéznek az állatkertbe, lefényképezkednek a majommal is), ellátogatnak skanzenekbe, amiket már most is építgetünk itt magunknak, kopjafabirodalom. Egész skanzeniparág épülhet majd ki, hiszen milliárdokat szánnak erre a programra (miközben Ópusztaszer például döglődik). Kötelező látványosság leszünk: gyerekek, most egy hétig határontúli magyarokat nézegetünk sítúra helyett / némá’, megint jöttek állami pénzen csudáskodni a magyarok / azért kisfiam, mert az olcsóbb, támogatja az állam / de anya én inkább síelnék a Tátrában / de kisfiam ott magyarfaló szlovákok vannak úgyis, jobb ha nem mész oda / de itt nincs semmi csak magyarok, azt otthon is láthatok, ráadásul ezek furán beszélnek, talán nem is magyarok / jólvan gyerekek megoldjuk, egy nap magyarnézés, aztán 4 nap Tátra, de pszt! egy szót se senkinek, rendben? Hurrá!

Mit utál legjobban a diák? Azt, ami kötelező, legyen az olvasmány, vagy bármi más, én a sítúrával is így voltam. Érteni vélem a jó szándékot, az indítvány indoklása egy létező dologra világít rá, mert nehéz túltenni magát az embernek az első sokkon, amikor az ún. anyaországban kerekperec nekiszegezik a kérdést vélt nemzettársai: oké, hogy határontúli magyar vagy, de honnét tudsz ilyen jól magyarul? Hát a szüleimtől, bazmeg, úgy mint te. Na jó, és ők honnét tudnak? És így a végtelenségig, és egyszer csak azon kapja magát az ember, hogy már Szvatopluknál tart a magyarázatban (a gyakorlat megvan, mert ugyanezt kell magyarázni a szlovákoknak is), de akár ez is hiába, mert nem érti. Talán először azt kéne kideríteni, hogy miért lehet ez így? Hiszen nyilván tanítják Trianont a töriórákon, és elmondják azt is, hogy bizony párszézezer magyar "odaát" maradt. Ennek ellenére a magyaroknak szlovákok vagyunk, és kész. 

Talán azért van ez így, mert Magyarországon nincs olyan kisebbség, amely láthatóan elsődleges identitásaként őrizte volna meg kisebbségi nemzetiségét. Nincs olyan, hogy egy békéscsabai szlovák ne tudjon tökéletesen magyarul. Magyarországot gyakorlatilag nemzetállamként kezeli mindenki, leszámítva a cigányság problémáját, de az kissé más tészta. A polkorrektség okán ők is magyarok, bezzeg ha minket felvidékieket leszlovákoz valaki, rögtön kikérjük magunknak. Magyarországon nincs ilyesfajta, politikailag is élesen elkülönülő kisebbség, egyszerűen a többség számára nagyjából felfoghatatlan, miként is létezhet egy felvidékihez vagy erdélyihez hasonló kisebbség bárhol a világon. Persze, tudja mindenki a hírekből, hogy van ilyen, nade mégis az első kérdés a honnantudszteilyenjólmagyarul. Tudom, hogy a szóban forgó javaslat pont ezen szeretne segíteni, csak nagyon nem vagyok biztos benne, hogy valóban eléri célját, mert lehet, hogy a határontúli magyarok létezésének megértetését inkább ott kéne kezdeni: elmondani, hogy bizony Magyarország sem csak a magyarok országa. Maximum a magyar állampolgároké.

Erősen kérdéses szerintem, hogy ilyen, régmúltat idéző, nemzetközi úttörőtáborszerű módszerekkel kell-e, lehet-e erősíteni a kötelékeket (tessék az ilyesmit inkább például a Belgára bízni Semjén helyett). Persze, jöjjenek, túrázzanak, akár még támogassa is az állam, csak ne kötelező jelleggel történjen a dolog. Azért jöjjenek, mert például jó itt, és ne azért, mert kötelezően magyarok vagyunk. Mert ez így kissé megalázónak, és jó eséllyel kontraproduktívnak tűnik határontúli szemszögből nézve. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.